Miután sikerült elhagyni a parkolót, ahol majd’ egy hétig vesztegeltünk valami igazán marokkóira szomjaztam! A legközelebbi tényleg említésre méltó látványosság a kék falu, Chefchaouen volt. Azért így hivatkozom rá én is, meg még sokan mások, mert a központi részén a házak, kövek, és sok helyen még az utca és a lépcsők is kékre vannak festve.
Egy közeli kempingben álltunk meg, ami a falu tematikáját követve kék és sárga színekben pompázott. Egy rövid sétával már bent is voltunk a városkában. Út közben szemét közt legelésző kecskékkel és birkákkal találkoztunk, és mint később rájöttünk, sírok között vezetett az utunk. A városka érdemi része egyébként elég picike, nagyjából egy vagy két utcából és a köztes lépcsőkből áll. Ez a rész, meg kell hagyni, tényleg elég menőn néz ki, olyan, mint a fotókon, szép, színes, tele árusokkal és cuki kóbor kutyákkal és macskákkal. Mi is készítettünk rengeteg képet, és bejártuk ezt a két utcát. A végén ki lehet menni az egyik városkapun, ahol egy kis folyó folyik, és úgy láttam túrázni is el lehetne menni. Itt további árusok és pávás emberek, narancs- és gránátalmafacsarók várják a turista tömegeket.
Érdemes azt is tudni, hogy Chefcahouen a Rif hegységben található, ami hírhedt a hasis termelésről, így nem lepődtünk meg, hogy a falu szélén ácsingózó emberek kérdő pillantással hasist suttogva nézegettek felénk. Egy egyszerű nemmel egyébként le lehet őket szerelni, nem nyomulnak. 😀
Marokkó meglepően hegyes ország, szinte mindenhol kisebb nagyobb dombok vagy hegyek vannak. Chefchaouen is egy dombon fekszik, és a folyó túloldaláról szuperül rá is lehet látni. Nekünk sajnos éppen nem volt napos időnk, de a képek szerintem így is szuperek lettek. 🙂
